- Kezdjük a legaktuálisabbal. Akik követik az Extraliga küzdelmeit némiképp meglepődhettek azon, hogy a bajnoki döntő második meccsén te álltál Nyíregyházán szerdán az oldalvonal mellett. Mi történt?

- Először én is meglepődtem, amikor felhívtak, hogy tudnék-e segíteni. A háttere ennek az hogy, a Nyíregyháza vezetőedzőjét, Hollósy László kollégámat a döntő hétfői első meccs után kialították, mert nézeteltérése volt a játékvezetőkkel, ezért megkeresett a szabolcsi csapat, hogy segítsek, mert Lacit eltiltották és nincs A-licences edzőjük. Az én feladatom elsősorban annyi volt, hogy a játékosokat és a szakmai stábot próbáljam megnyugtatni, és amit a lelátón helyet foglaló Hollósy László az edző kollégáival eltervezett, abban segítsek a csapatnak. Nagy a különbség az NB I. és az Extraliga között, a játék sokkal gyorsabb és pontosabb.

- Térjünk át a saját csapatunkra. Az év elején megfogalmazott vágyak, célok milyen mértékben teljesültek a szezon során?

- A bajnokság előtt a szakosztályvezetés azt a célt fogalmazta meg, hogy stabilan maradjunk bent az NB I.-ben. Az idei szezonban szinte teljes egészében miskolci kötődésű és nevelésű játékosok alkották a keretünket, köztük nem kevés fiatallal. Tehát a másik cél az volt, hogy őket próbáljuk felhozni arra a szintre, hogy itt is megállják a helyüket. Jó fokmérő volt ez a szezon, hiszen az elmúlt hónapok során kiderült, kire, melyik poszton, milyen mértékben lehet számítani. Év közben voltak nehézségeink, nem is annyira sérülések, hanem inkább betegségek nehezítették a munkát, főleg a 2018-as év végén. A munkahelyi és iskolai leterheltség is legyengítették néhány játékos immunrendszerét. Ebből kifolyólag előfordultak olyan esetek, amikor egyes játékosnak posztot kellett váltani. Mindezekkel együtt úgy gondolom, év végére kiderült, ki, milyen teljesítményre képes, és miben kell fejlődnie ahhoz, hogy előre tudjunk lépni. Látszik, hogy a többi csapatokhoz képest miben van lemaradásunk. Erre a szezonra lehet építeni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy óriási előrelépést jelentett számunkra, hogy naponta kétszer edzéslehetőséget kaptunk a Generali Arénában. Nagy segítség, hogy a DVTK-családhoz tartozhatunk, hiszen a feltételek nagyságrendileg jobbak, mint korábban. Ez meg is látszott, hiszen a szakemberek egyöntetű véleménye volt, hogy nagyon sokat fejlődtünk a mezőnyben. A nyitásfogadás precizitásában kell még feltétlenül javulnunk.

- Az ellenfelek erejének ismeretében reálisnak találod a DVTK hatodik helyezését?

- A Kaposvár és a nagyon tehetséges, fiatal válogatott játékosokat foglalkoztató MTK már a bajnokság előtt olyan célokat fogalmazott meg, hogy az Extraligába akarnak jutni. Számomra meglepetés volt a Gödöllő szereplése. Ők szerintem a 3. helyre odaérhettek volna, de hogy ez milyen okok miatt nem sikerült, arra nincs rálátásom. Előttünk végzett még a Budaörs, ők már három éve együtt dolgoznak, igazán összeszokott, jól mezőnyöző együttes, és légiósokat is alkalmazó Balatonfüred. Decemberig jobbára papírforma eredmények születtek, vagyis a TFSE és a Palota elleni mérkőzéseinket hoztuk, a nálunk erősebbektől többnyire 3:0-ra kaptunk ki. Ennek okát leginkább a feladó posztban látom, ott csúcsosodtak ki a hiányosságaink. A magas csapatok 4-es helyről a 2-esre nagyon sok támadást tudtak ponttal befejezni ellenünk. Januárban igazolt át hozzánk Sitku Renáta, aki a Miskolci Egyetemen folytatja tanulmányait. Úgy vélem, neki köszönhetően blokkmagasságban is javultunk, illetve feladásban is pontosabbak lettünk. Érezhető volt az előrelépés, hiszen a Balatonfüredet megvertük 3:2-re, és a legerősebb csapatok ellen is pontot tudtunk szerezni. Január óta a jó erőkből álló, magas csapatnak számító Gödöllő ellen egyszer győzni tudtunk idegenben 3:1-re, majd ezután kétszer is csak 3:2-re kaptunk ki. Az utolsó hazai találkozón olyan ötjátszmás, magas színvonalú összecsapást láthatott a közönség, amelyen a röplabda minden szépségét felvonultatta a két csapat. Sajnálom, hogy a TFSE ellen az utóbbi időben nem termett számunkra babér, holott a bajnokság első felében kétszer megvertük őket, de ezen már nem tudunk változtatni. Összességében nem lehetek elégedetlen a mögöttünk hagyott szezonnal. Mindenki megpróbálta a tőle telhető maximumot kihozni magából. Az évzárón kapnak majd a játékosaim egy minden játékelemre kiterjedő részletes statisztikát, amiből láthatják, milyen teljesítményt nyújtottak. Azt is látni kell, hogy a kondicionális szintet is emelni kell, ugyanis az NB I. magasabb követelményeket állít a csapatok elé ezen a téren is.

- Megkérlek arra, röviden értékeld a játékosaid teljesítményét!

- Kovács Edina és Szajkó Tímea adják ennek a csapatna a gerincét, megbízható játékosok, ők képviselik a rutint. Hozzájuk szép lassan felfejlődött Kundrák Eszter is, aki korosztályos szinten még ütő játékosként, majd Nyíregyházán liberóként szerepelt. Nyitásfogadása mellett a szezon végére támadásban is feljött egy olyan szintre Kovács Edina mellé, ami dicséretes. Egri Klaudiától vártam, hogy univerzál poszton egyenletes fejlődést mutat és hogy betudja magát verekedni a kezdőcsapatba. Neki elsősorban kondicionálisan kell fejlődnie, a jövő zenéje, hogy ez sikerül-e neki. Feladó poszton Sitku Renátát már említettem, milyen segítséget jelentett az ő érkezése. Ő egy másodosztályú csapatból érkezett, és nagy váltást jelentett, hogy napi két edzés mellett minden hétvégén kemény ellenfelek ellen kell helytállni. Kiss Emesének fejben kellett erősödni. Az év minden szakaszában volt egy-egy olyan játékelem, amelyben előre kellett lépnie és ezt meg is tudta tenni. Renivel ilyen rövid idő alatt nem tudtak összeszokni a támadásokban. Liberó poszton több emberem is volt. Nagy Dorottya megsérült, a helyén az ütő posztról belépő fiatal Dömsödi Tamara, illetve Nagy Zsanett segített, voltak jó periódusaik. Bertók Bettina az elején nehezebben indult, ő liberó poszton szeretett volna játszani, de a csapatnak ütőcserére volt szüksége. Szépen felvette a kesztyűt, és volt olyan mérkőzés, hogy szinte végig a pályán volt. Sitkey Mariann center- és univerzál poszton segítette a csapatot. Nehéz feladata volt, de intelligenciájával igazi csapatemberként sokat hozzátett a csapat eredményességéhez. Tavalyhoz képest sokat fejlődött Rohály Roxána, aki a mérkőzéseken ugyan jobbára kevesebb lehetőséget kapott, edzésmunkájával viszont segítette a munkát. Minden mérkőzést elemeztünk és az adatokat értékeltük, ez is az előrelépést szolgálta. Köszönöm a lányoknak az egész éves munkát. Itt kell megemlítenem Dr. Szabó Évát is, aki szeptemberben csatlakozott hozzánk, ő az adminisztrációban, gazdasági feladatokban és az utánpótláscsapatok koordinációjában és edzésében segített sokat. Az elmúlt szezonhoz képest még több néző látogatott ki a mérkőzéseinkre, akik a kritikus helyzetekben is szurkoltak nekünk és kiálltak mellettünk, nekik is köszönjük a támogatást.

- Mi lehet a következő lépcsőfok? Mi kell a további előrelépéshez?

- Nagyon sokat erősödött a bajnokság, az Extraliga első négy csapata magasan kiemelkedik a többiek közül. Az utánuk következő négy csapat is jó játékerőt képvisel. A következő bajnokságban - ha sikerül erősítenünk - meg kell próbálnunk az NB I. első négy csapata közé kerülni. Nagyjából van kilenc játékosom jelenleg, akire lehet számítani, de köztük is van még kérdőjel. Sok minden attól függ, ütő poszton tudunk-e igazolni. Szeretnénk azt elérni, hogy minden játékosunk napi kettőt eddzen, ha tanul vagy dolgozik is a sport mellett, de a röplabda élvezzen prioritást. Ezen kívül a stábot is fejleszteni kell, szükségem lenne másodedzőre, aki a statisztikában is segítene, illetve gyúróra. A vezetéssel történő megbeszélés után kiderül, megvalósulnak-e ezek a tervek. Ne felejtsük el, hogy szakosztályunk egy év után osztályt váltott, és igazából egy pillanatig nem volt kérdéses, hogy ott bennmarad-e. Mindeközben felépítettük a hátországot, egyre több kislány röplabdázik, akik egyre jobb eredményeket produkálnak a versenyeken. A következő időszak a pihenésről szól, aztán nyáron le akarjuk tenni az alapokat egy következő várhatóan még sikeresebb szezon elé. Nagy öröm, hogy egyre többen látogatnak ki a mérkőzéseinkre szurkolni, remélem, hogy a számuk a jövőben tovább fog majd nőni. Köszönjük az egész éves támogatást.